Jó gyakorlatok I. – Loos-en-Gohelle, Franciaország

A közel 150 éve alatt a szénbányászat generációknak biztosította a megélhetését a 7000 fős kis észak-francia településen és határozta meg az identitását az egyéneknek és a közösségnek egyaránt. Amikor az utolsó bánya is bezárt az 1980-as években, a lakóknak nemcsak környezeti, de társadalmi károkkal is meg kellett küzdeniük. A bányászat hagyatéka közé tartoztak a hatalmas meddőhányók, a lesüllyedt talajszint és a szennyezett talajvíz, az egekbe szökött munkanélküliség, az identitás és az önbecsülés megingása. Válaszút elé érkeztek. Megpróbálkozhattak egy másik hasonló, nagy volumenű ipari tevékenység bevonzásával, ami a szénbányászat helyére léphetett volna. Vagy pedig, kereshettek egy új irányt és újra definiálhatták magukat. Nem akarván megismételni ugyanazt a problémát és újfent kiszolgáltatottá válni, a városka vezetése úgy döntött, hogy más irányba tereli Loos-en-Gohelle jövőjét, de anélkül, hogy megtagadnák a múltját.

A város vezetése a fenntarthatóság felé fordult és különböző projektek megvalósításába kezdett. A szennyezett vízkészlet problémáját a felszín alatti vizek helyreállításával oldották meg. Ezt követően a csapadékvíz összegyűjtésére helyezték a hangsúlyt, aminek köszönhetően az elmúlt közel két évtizedben az önkormányzati épületeket így, és nem a város ivóvíz készletéből látják el.

Különböző innovatív, a zöld és körkörös gazdaságban aktív vállalat fejleszti és mutatja be a termékeit a városban, integrálva annak életében, így egyfajta laboratóriumként is működnek. Emellett, az épületek szigetelésére is gondot fordítottak, a templomot a tetőszerkezetebe telepített napelemes rendszerrel látják el elektromossággal, földgáz meghajtású járműveket használnak, illetve 2040-re szeretnék elérni, hogy 100%-ban megújuló energiával lássák el a települést.

Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy egy olyan városból, ahol a lakók életét hosszasan, szinte minden részletre kiterjedően felülről irányítottak, olyan közösséggé alakuljanak át, ahol az átalakulásba mindenkit bevonnak, mindenki a magáénak érezheti, ezzel segítve azt is, hogy közös felelősségként tekintsenek rá. Ennek érdekében megalkották az „50-50” koncepciót, amiben, ha a lakosság kezdeményez egy akciót, az önkormányzat is hozzájárul a megvalósításhoz. Például, az önkormányzat biztosítja a virágládákat és a virághagymákat, magokat, meghatározza a területet, de a lakosság végzi el a virágültetést. Az új gördeszka pálya megépítésekor bevonták a helyi fiatalokat a szabályok meghatározásába és a költségtervezésbe. A mezőgazdasági utak felújításához az önkormányzat bérelte a gőzhengert, de a gazdák adták az anyagok szállításához a konténereket. Ez nem csak a költségeket csökkentette le jelentősen, de hozzájárult ahhoz is, hogy nagyobb becsben tartsák a felújított utakat.

A város szimbólumává vált meddőhányók Európa legmagasabbja és turisztikai látványosságok. Rendszeresek a vezetett túrák, amelyek során bemutatják a biodiverzitás változását és evolúcióját, ami meddőhalmok eltérő mikroklímájából ered. De a sportok szerelmesei is jól járnak: hegyi kerékpározásra, siklóernyőzésre, télen pedig síelésre és szánkózásra is lehetőség van.

A nehézségek és kihívások ellenére Loos-en-Gohelle átalakulása egy a szénbányászattól függő és annak megszűnésével megingott városból Európa egyik legfentarthatóbb településévé igazi siker történet.