A cikk szerint a közép- és kelet-európai országoknak legkésőbb 2030-ig meg kellene határozniuk a nemzeti szénkitermelés megszüntetésének időpontját, hogy megfeleljenek a Párizsi Megállapodásban foglalt éghajlati céloknak.
Miközben Csehországban, Szlovéniában és Lengyelországban egyre intenzívebbé válnak az erőművi szénhasználat kivezetéséről szóló viták, a széntől való elszakadás már nem a “ha”, hanem a “mikor” és a “hogyan” kérdése ezekben a közép-kelet-európai államokban.
Egy Párizsi Megállapodással kompatibilis terv előfeltétele, hogy legkésőbb 2030-ig nemzeti szintű kivonási határidőket tartalmazzon, amelyet időben elkészített, inkluzív és megfelelő igazságos átmeneti (JT) tervek támasztanak alá. Szlovéniában és Lengyelországban a kormányok nemzeti hosszú távú stratégiákat készítenek, Csehországban pedig tervezik az elavult hosszú távú stratégiák felülvizsgálatát. A korai időpontok meghatározása a 100%-ban megújuló energiaforrásokra vonatkozó jövőképen belül lehetővé tenné a hosszú távú tervek zökkenőmentes modellezését, és konkrét lépéseket mutatna a klímasemlegesség jóval 2050 előtt történő elérése érdekében.
Ezek a tagállamok nagy lehetőséget kapnak azzal, hogy soha nem látott mértékű uniós pénzügyi támogatáshoz juthatnak. A szén 2030-ig történő kivezetése nagyobb és gyorsabb előnyökkel járna. Az új uniós költségvetés és a gazdaságélénkítési alapok jelentős összegű pénzügyi támogatást kínálnak (lásd a táblázatot) a beruházások és támogató intézkedések elindításához, mind a megújuló energiába, az energiahatékonyságba és a közlekedés villamosításába történő beruházásokhoz, mind pedig olyan reformok elindításához, amelyek igazságossá és méltányossá teszik ezt az átmenetet, tisztességes munkahelyeket, új készségeket és társadalmi jólétet biztosítanak. Emellett a kibocsátáskereskedelmi rendszer modernizációs és innovációs alapjából származó bevételek egy része könnyen elérhető az energiainfrastruktúra gyors és igazságos átalakításának elősegítésére.
Az új rekordokat döntő karbon kvótaárak miatt a szénerőművek és bányák üzemeltetői sorban állnak, hogy inkább előbb, mint utóbb megszabaduljanak eszközeiktől. Ha elég korán meghatározzák a Ambiciózus szénkivezetés esetén a helyi közösségek esélyt kapnak arra, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközökkel méltányossá tegyék az átállást.
Szlovéniában a múlt hónapban zárult le a szénkivezetésre vonatkozó nemzeti stratégiáról szóló nyilvános konzultáció, amely az erőművi szénhasználat 2033-ig történő megszüntetését javasolta.
Csehországban a kormány döntését elhalasztották, mivel mély belső vita alakult ki a szénkitermelés kivezetésére javasolt 2033-as vagy 2038-as évszámok között. Valószínű, hogy az októberben esedékes általános választások előtt nem születik döntés. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a piac jár az élen, és a gazdaságosság előbb fogja kivezetni a szenet, mint bármilyen szabályozás.
Lengyelország emellett a szénbányászati érdekcsoportok magas követeléseivel küzd. A kormány 2021 április közepén megállapodást kötött a szénipari szakszervezetekkel arról, hogy 2049-ig beszüntetik a szénbányák működését. Ez a megállapodás jelentős állami támogatást igényel a bányák működésben tartásához, az évek óta tartó súlyos pénzügyi visszaesés és az egyre növekvő jelenlegi szén-dioxid árak miatt.
A 2049-ig vezető út egyelőre beláthatatlan, és nagyon valószínű, hogy a piaci feltételek a legtöbb bánya esetében sokkal korábbi bezárást fognak eredményezni. Addig is, Kelet-Lengyelországban a ZE PAK 2030-ra tervezi a szén fokozatos kivezetését, és bejelentette, hogy új lignitbánya-projekteket nem folytatnak tovább. Ez elég nagy fordulat a két évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor még új lignitbányákat terveztek.
A Párizsi Megállapodásnak megfelelő, szénből való kivonás ütemterve számos szénfüggő régiónak is segítene. A szén 2030-ig történő kivezetésére és az éghajlat-semleges gazdaságra való áttérésre vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások felgyorsítanák a TJT-terveket, és az igazságos átmenet mechanizmusán keresztül támogatásokat és kölcsönöket szabadítanának fel a helyi közösségek számára. A mechanizmus lehetővé teszi, hogy a széntermelő régiókban az alapvető beruházások a tiszta jövőbe való átugrást segítsék, miközben alulról felfelé irányuló irányítási mechanizmust biztosít.